Csilla és András esküvői blogja

Nagy kérdés, hogy milyen köszönet ajándékot adjunk a vendégeknek.

Ahogy néztem az árakat, úgy gondoltam, hogy inkább magam készítem el anyuval és a barátnőkkel, mert darabjáért a közel 500 forint kissé vicces számomra. Akkor már inkább elszórakozok és bíbelődök a készítésükkel és legalább a kézügyességemet fejleszthetem.

Szóval a nagy ötlet: pont egy hotelben szálltam meg valamelyik nap, ahol egy 3x3x3-as papírdoboz volt a párnámon összehajtogatva. Szétszedtem, és gondoltam haza hozom és sokszorítom itthon. Ebbe kitaláltam, hogy nem csokit, vagy cukrot teszek, hanem csinálok gipszből korongokat, amire sablon segítségével arany festékkel felfestem a monogramunkat és a dátumot. Ha az első jól sikerül, iparira állítom a gyártást. Az egész egy hétvége alatt meglesz, jó móka lesz és még spórolok is. :-) Ha nem, akkor még mindig ráérek vásárolni csokit. :-))

Megérkeztek a meghívóink. Egyelőre üresen, mert egy rokon vállalt minden költséget ezzel kapcsolatosan. Megvan a szövegünk, idézet, részletek. Majd átírom a meghívót, amit ide a blogra mentettem, mert nem teljesen ugyanaz.

Olyan szép, mint gondoltuk. Nemesen egyszerű, mégis különleges és színében is harmonizál a ruhánkkal és egyéb kiegészítőinkkel.

Nemsokára intézzük Andris öltönyét és a cipőket. A ruhámhoz már csak a csipkét és a gyöngyöket kell kinéznem, utána már készítik is. A fátylammal még ráérek.

Megint erőre kaptam, hogy szervezzek tovább. :-) 

Milyen jó, ha valakinek cukrász egy nagyon kedves ismerőse, aki ott lesz a lakodalmon. :-) Nem fáj a fejem a torta miatt.

Én úgy gondolom, hogy nem hozatok tortát a násznéppel,  lesz a menyasszonyi torta és apró sütik. Olvastam Éva és Szilárd blogját. Kitörtem röhögésben, amikor a fotós azt javasolta, hogy spóroljatok a kaján. Jól teszed, ha nem a vacsin spórolsz, szerintem is egy életre megjegyzik, ha éhen maradnak.

És örülök, hogy a fotósunkra felfigyeltetek Évi, remélem, tényleg olyan ügyes srác, mint ahogy a honlapján látszik.

A menyecske ruhámat szerintem egy réteg valami piros anyagból megvarratom. Őszintén szólva, gyűlölöm a ruhapróbákat. A világból ki lehet velük kergetni. Nyűg, összekócolódik a hajam, le kell venni a cipőt, utána vegyem fel, persze pont az nem jó rám, ami  tetszik és különben is és áááá... inkább vegyen méretet, készítse el és már kész is. Jaa és az enyém, nem kell visszaadni és nem kell attól félni, ha leönte egy jóbarát borral, sörrel, pálinkával. :-))

Sziasztok! B.U.É.K mindenkinek! Bocsánat a hosszú szünetért, most kicsit leálltunk a szervezéssel, mert minden rendben volt.

Ma voltunk az evangélikus egyháznál megbeszélésen. Minden egyszerű és precíz, nem kell jegyesoktatásra járni, nem kell folyamatosan istentiszteleteken részt venni, csak amikor úgy gondoljuk. A lényeg, hogy esküvő előtt egy héttel megjelenjünk és megbeszéljük a koreográfiát. Azon a napon, amikor mi esküszünk, nem lesz más (nagy valószínűséggel), ezért a dekorációt nekünk kell megoldanunk. Lefotóztam az oltárt, hogy a dekoros tudja, kb. hogyan csináljuk a díszítést.